A hó vonaton jött, mondjuk úgy, hozták. Mondjuk, keletről. Mondjuk, a Transzszibérián.

Mondjuk azért jött ide, mert itt akar meghalni, mert ott nem tud, ott csak élni, meg csillogni. Azok hozzák, kik meg éppen ott nem tudnak élni, mert ott télen, a hosszúhosszú télen, úgy csillog a hó, nem lehet azt elviselni. Csak a szerelmesek tudják, azok ott élnek, ott halnak, de azt se tudják melyiket csinálják, minden nap mindkettőt, és mondják egymásnak, úgy csillog ez a hó, mint a szemeid, hószemeid vannak, puhafehér tőle a világ.

De itt áprlis van, halott apám születésnapja, délre lefújja a szél az orgonabokorról a havat. Vonatra kéne szállni, mondjuk, keletre indulni, mondjuk, a Transzszibérián. És ott kéne szerelmesnek lenni, és minden nap belehalni.