az erdő csupa puha illat, csupa puha sár.
mohapapucsban álldogálnak a fák meztelen. várnak. márciust. mert a hónapok csak hónapok, de a március az valaki. üzenni fog, de nem azt, hogy "érkezem majd", csak azt, hogy "ittvagyok". nagy lesz akkor a kapkodás. a fák hajladoznak majd, viszketősen rázzák…
– Eriggy vissza az erdőbe! – mondta a diófa a cinkének – kitelt a tél, mire vársz még?!
A cinke rázogatta kis fejét, felrebbent, visszaszállt, lábacskáit emelgette, karmocskája a diófába vájt, csőrét törülgette benne:
– Ez a tavaszi kert veszélyes már, motoznak benne, zajos is lesz hamar, a…
a januárt megkentük, feltekertük, felszeleteltük és megettük, mint egy piskótatekercset. édes volt és kevéske.
a februárt feltekerem, kiviszem és kirázom majd, mint egy kisszőnyeget, és vele a telet.
a márciust meghajtogatom és vízreteszem, mint egy papírhajót.
az áprilist számbaveszem,…
tudhatnád, hogy másnapra már hóvirág is lesz. a bokor alatt. a város a bokor, és az aluljárókban lesz a hóvirág, a borostyánlevélbe töltve. el se kell dönteni, hogy ez a végét jelenti-e valaminek (mondjuk a télnek), vagy a kezdetét (mondjuk a tavasznak). futószáron jár az idő, mint az iskoláslovak,…