hétköznap héttízkor egészen a  metróajtóhoz kísér egy fiú egy vak lányt a nyugatinál. amikor eléjük csúszik a metró, egymásfelé fordulnak, mozog a szájuk. megáll a szerelvény, pontosan előttük nyílódnak az ajtók, a fiú tenyerébe pontosan belefér a lány hajlított karjának könyöke, egy kicsit lök rajta, ottmarad a könyökreformált tenyér a peronon, és felrepül a kocsira a lány. az ajtók záródnak, a fiú pedig maga elé kopogva megkeresi a mozgólépcsőt.